Urso miniszter történelmi hibának minősítette, hogy az IRI az Alfa Romeót a Fiatnak adta el a Ford helyett, de Romano Prodi nem így gondolja.

Az Alfa Romeo 1986-os eladása a Fiatnak a politikai és gazdasági vita középpontjába került Olaszországban, miután Adolfo Urso olasz gazdaságfejlesztési miniszter kijelentései után Romano Prodi volt miniszterelnököt “történelmi tévedés” elkövetésével vádolta, amely károsította az olasz autóipart. Prodi, aki akkoriban a Biscionét irányító köztestület, az IRI elnöke volt, válaszul azt állította, hogy nemzeti érdekeket szolgált, és azért a Fiatot részesítette előnyben a Forddal szemben, mert az az ajánlat jobb volt. A két politikai szereplő közötti vita újra felnyitott az olasz autóipar történetében egy régi sebet, amelynek következtében a Biscione autógyártó hosszú és ellentmondásos tárgyalások után az állam kezéből a Fiat kezébe került.

Az 1910-ben alapított milánói márka 1933-ban, az országot sújtó pénzügyi válságot követően lépett be az IRI rendszerébe. Az IRI a nehézségekkel küzdő bankok és vállalatok mentőeszközeként született, de aztán az olasz iparpolitika főszereplőjévé vált egészen a kilencvenes évek nagyszabású privatizációjáig. Az 1980-as években az Alfa Romeo súlyos gazdasági válságban volt, több száz milliárd líra nagyságrendű veszteségekkel és adósságokkal. Az IRI ezért úgy döntött, hogy eladásra bocsátja és két ajánlatot kapott: egyet a Fiattól és egyet a Fordtól. A két lehetőség közötti választás nem volt egyszerű, mivel eltérő stratégiai és politikai vonatkozásai voltak. Egyrészt lehetőség nyílt az olasz piacot már korábban is uraló Fiat-csoport megerősítésére, amelynek termékpalettáját diverzifikálnia kellett. Másrészt lehetőség nyílt egy új nemzetközi versenytárs bevonására, amely innovációt és beruházást hozhatott a szektorba.

A végső döntés végül az lett, hogy eladják az Alfa Romeót a Fiatnak, amely 1500 milliárd líráért megszerezte a Biscione összes részvényét. A tárgyalást számos tényező befolyásolta, beleértve a politikai és szakszervezeti nyomást, az Olaszország és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatokat, valamint a két ajánlat technikai és pénzügyi értékelését. Sok megfigyelő úgy véli, hogy a Fiat választását egy nacionalista és protekcionista vízió is diktálta, amelynek célja az olasz ipar elsőbbségének megőrzése és a milánói márka identitásának és autonómiájának elvesztésének elkerülése volt. Több mint harminc évvel később az Alfa Romeo Fiatnak történő eladása még mindig vita és egymásnak ellentmondó vélemények tárgya.

Egyesek úgy vélik, hogy ez egy mindenki számára előnyös megállapodás volt, amely lehetővé tette a Fiat számára, hogy bővítse portfólióját és hogy az Alfa Romeo részesüljön a torinói csoport szinergiáiból és méretgazdaságosságából. Mások ehelyett azzal érvelnek, hogy helyrehozhatatlan hiba történt, amely veszélyeztette az olasz autóipar fejlődését és versenyképességét, csökkentve a kínálat változatosságát és az ágazat innovációs képességét. Utóbbiak között van Urso miniszter is, aki egy nyilvános ülésen kijelentette: “Az autópolitika nagy hibája az, amikor az IRI akkori elnöke úgy döntött, hogy eladja az Alfa Romeót a Fiatnak, és nem fogadja szívesen a Ford beruházását. Éppen ezért ma Olaszországban egyetlen autógyártónk van, míg más országokban, például Franciaországban, Németországban, Lengyelországban három, négy vagy öt.”

Prodi válasza nem sokáig váratott magára. A Corriere della Sera által megkérdezett volt miniszterelnök megvédte választását és kijelentette, hogy a nemzeti érdekek érdekében járt el és azért utasította el a Fordot, hogy elkerülje az ágazat „gyarmatosítását”. Prodi emlékeztetett arra, hogy az Alfa Romeo katasztrofális helyzetben volt és a Fiat volt az egyetlen olyan vállalat, amely képes volt garantálni a termelés és a foglalkoztatás folytonosságát. Azt is tagadta, hogy politikai nyomásnak lett volna kitéve, azt állítva, hogy önállóan járt el és megkapta az IRI igazgatótanácsának egyhangú hozzájárulását. Végül megismételte a Biscione iránti szeretetét és felidézte, hogy életében több Alfa Romeója volt.

Az Alfa Romeo eladása a Fiatnak tehát továbbra is ellentmondásos és jelentős epizód maradt az olasz autóipar történetében, amely fordulópontot jelentett a milánói márka sorsában és az ágazat életében. Egy epizód, amely ma is vitára és összehasonlításra ad okot azok között, akik ezt történelmi tévedésnek tartják és azok között, akik racionális és hazafias választásként védik.